Bölcsek Bölcse, fekete éjszaka! Egy fél felelet – egy maguk választotta – mely nemét igenre cserélte – mindenesetre: – legalább ettől a szerepétől ne félne, ne rettegne; de szól a szél: csak fújja, csak fújja! a csillagos égen a felhők közé bújna… nézné a várost: az összevissza fényeket. Bölcsek Bölcse, ki érti rég az életet! Mondd meg, hova – merre visz utam? Feleldd meg kérdésemet jó Uram. Fordíts a nap felé – a hold felé – hadd legyek a lángoló fényé – a remegő árnyaké – hogy ki rest törni az utat – s hiú az álmokat – adalékok nélkül penget tisztán zengő hangokat, fekete Napot, s világló Holdakat… fogandd meg gyermeked, s keltsd fel a holtakat!
1 megjegyzés:
A Bölcshöz
Bölcsek Bölcse, fekete éjszaka!
Egy fél felelet – egy maguk választotta –
mely nemét igenre cserélte – mindenesetre: –
legalább ettől a szerepétől ne félne, ne rettegne;
de szól a szél: csak fújja, csak fújja!
a csillagos égen a felhők közé bújna…
nézné a várost: az összevissza fényeket.
Bölcsek Bölcse, ki érti rég az életet!
Mondd meg, hova – merre visz utam?
Feleldd meg kérdésemet jó Uram.
Fordíts a nap felé – a hold felé –
hadd legyek a lángoló fényé – a remegő árnyaké –
hogy ki rest törni az utat – s hiú az álmokat –
adalékok nélkül penget tisztán zengő hangokat,
fekete Napot, s világló Holdakat…
fogandd meg gyermeked, s keltsd fel a holtakat!
(Tóth Virág verse)
Megjegyzés küldése