2008. november 2., vasárnap

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

A Bölcshöz

Bölcsek Bölcse, fekete éjszaka!
Egy fél felelet – egy maguk választotta –
mely nemét igenre cserélte – mindenesetre: –
legalább ettől a szerepétől ne félne, ne rettegne;
de szól a szél: csak fújja, csak fújja!
a csillagos égen a felhők közé bújna…
nézné a várost: az összevissza fényeket.
Bölcsek Bölcse, ki érti rég az életet!
Mondd meg, hova – merre visz utam?
Feleldd meg kérdésemet jó Uram.
Fordíts a nap felé – a hold felé –
hadd legyek a lángoló fényé – a remegő árnyaké –
hogy ki rest törni az utat – s hiú az álmokat –
adalékok nélkül penget tisztán zengő hangokat,
fekete Napot, s világló Holdakat…
fogandd meg gyermeked, s keltsd fel a holtakat!

(Tóth Virág verse)